Miért fontos olvasni?

Tanmese

A Mester és Tanítványa

- Annyi könyvet olvastam, de a legtöbbet elfelejtettem. De akkor mi a célja az olvasásnak? Tette fel kérdést a tanítvány a Mesterének.

A Mester abban a pillanatban nem válaszolt. Néhány nap múlva azonban, miközben ő és a fiatal tanítványa egy folyó közelében ültek, azt mondta, hogy szomjas, és megkérte a fiút, hogy hozzon neki vizet egy régi piszkos szitán, amely ott hevert a közelükben.

A tanítvány összerezzent, mivel tudta, hogy ez egy igen értelmetlen kérés.

Mivel azonban nem tudott ellentmondani Mesterének, megfogta a szitát és nekilátott ennek az abszurdnak tűnő feladatnak. Valahányszor belemártotta a szitát a folyóba, hogy vizet merítsen, néhány lépés után egy csepp sem maradt a szitán.

Több tucatszor nekiveselkedett, de bármennyire is igyekezett gyorsabban futni a partról Mesteréhez, a víz továbbra is áthaladt a szitán, és útközben elveszett.

Kimerülten leült a Mester mellé, és így szólt:

- Nem tudok vizet hozni azzal a szitával. Bocsáss meg, Mester, ez lehetetlen, elbuktam a feladatomban.

- Nem, válaszolta az öreg mosolyogva, nem buktál el. Nézd meg a szitát, most olyan, mintha új lenne. A lyukain átszűrődő víz megtisztította.

- Amikor könyveket olvasol – folytatta az öreg Mester – olyan vagy, mint a szita.

- Nem baj, ha nem tudod megőrizni az emlékezetedben mindazt a vizet, ami árad beléd. Hiszen a könyvek az ötleteikkel, érzelmeikkel, érzéseikkel, bölcsességükkel, tudásukkal, amit a lapok között megtalálsz, megtisztítják elmédet és szellemedet, és jobb, megújult emberré tesz. Ez az olvasás célja.

Kellemes olvasást mindenkinek! 

<--